Ezt állítja a brit trónörökösnek diófa bölcsőt faragó somogyi vándorasztalos. Rostás Árpád kórházban fekszik, meg is operálták. Betegágyán is dolgozik, most pápai trónszéket tervez és indiai oltárt. Megkérdeztük, mi történt?

A jóakaró aztán egy teljes körű kivizsgálásra invitálta a közelmúltban lovaggá ütött megyénk-fiát, ahol kiderült: ki tudja mikor, de Árpád lágyéksérve kiszakadt. "Azt magam is tudtam, hogy baj van. Pokoli kínokat álltam ki, egy ideje már jószerivel csak gyógyszereken éltem. Az orvosok szerint súlyos volt a helyzet, néhány nap múlva akár végzetesre is fordulhatott volna az állapotom. Nincs kétségem afelől, hogy az égiek, akiknek eddig is nagyon sok mindent köszönhetek, most is mellettem álltak. Ha nincs ez a találkozás a parkolónál, meggyőződésem, hogy ma nem beszélgetnénk".

"Nem tudni, mi lett volna, ha!" - mondja az akkor még ismeretlen ismerős, Dr. Pellek Sándor, PhD főorvos, aki szerint azonban az is tény, hogy egy ilyen kitüremkedő sérv nem tréfadolog, mert valóban életveszélyessé is válhat. A doktor azt mondja: Árpád agyondolgozta magát, azért került ilyen állapotba, szerinte a feszített munkatempón néha lazítani kellene.

A Prima Primissima-díj népművészet és közművelődés kategóriájának évekkel korábbi jelölésétől visszalépett asztalos most, túl egy műtéten, a kórházban lábadozik. Hat hétig még biztosan nem fog gyalut a kezébe. Ceruzát viszont igen; az ügyes kezű asztalos-lovag az ágyban is tervezget, rajzolgat. A KaposPont megtudta időszerűen egy, a pápának szánt díszes trónszék, illetve egy megrendelésre készülő indiai oltár terve foglalkoztatja. Már, amikor nem éppen valamelyik betegtársával, vagy látogatójával beszélget. Árpád azt mondja jártában-keltében, így a kórházban is sokan megismerik, a megtapasztalható szeretet pedig kinek nem esik jól? Bár - teszi hozzá mentegetőzve - mostanában inkább még csak pihennék, elmélkednék ...

Igaz, a környezetét szórakoztató vagy éppen tanulságos mesélni valója bőven akad most is: "úgy tudom, Londonban a királyi család a kicsi keresztelőjekor nagy örömmel fogadta a meglepetés-bölcsőt. Olyannyira, hogy Károly herceg alapítványa a közelmúltban azzal keresett fel, hogy a trónörökös egyéves születésnapjára készítsek egy kiságyat is. A felkérésre örömmel mondtam igent. Emellett a távolabbi jövőben Svájcban, Kanadában és Ausztráliában is lesz dolgom: az ottani magyar közösségek megbízásából kápolnákat építek nekik és azok szentelésére magyar földdel érkezem majd".