Itália könnyei

Kopasz, szürke kabuli sziklák,Ti élettelenek

körbefogjátok a kabuli repülőteret.

A sivatagi napon izzik a beton, egyenruhások

Hada csendben várakozik.

Két napja még nem tervezték ezt a találkozót, de a pokol

angyalai megtréfáltak a sok fegyverhordozót.

Mi vagyunk a békefenntartók, állig felvegyverkezve.

Én is már négy éve, keresztesháborúban a doktor.

A sivatagi napon izzik a beton, szürke Herkules szoborként áll.

Életek múltak ki két napja a tűző napon.

Ismeretlen harcosok ölnek ismeretleneket, aknázzák az utakat

Ölik az európai fiatalokat, cél nélkül,csak úgy!

Járőrök aknára futottak, a pokol ismeretlen

pusztító tüzében találták magukat. Még éltek amikor

megtalálták őket. Helikopter óriás szúnyogként keverte a sivatagi

port, bátor orvosok érkeztek először,életüket kockáztatva.

Megcsonkított, végtagnélküli torzók emelték örjöngve kezeiket

az ég felé, hogy ég és pokol határán még hallhassák utoljára saját üvöltésüket.

A csonkított test és artikulátlan üvöltés keveréke maga a halál, mely a harcolókért

jött. Itáliai fiúk gladiátorként hagyták el az élők országát, mint őseik

az ókori Rómában, császárok szórakoztatására.

Búcsúzunk Tőletek, Ti modern gladiátorok, kik nem tudtátok, hogy azzá váltatok.

Felsorakoztunk értetek, akik itt vagyunk a világból, lelketekért szóljon

a skót dudás zenéje, a kormányok részvéte és az itt maradt katonák félelme!

Zöld fehér piros zászlóban becsavart koporsótok, Ti hősök.

Társaitok vesznek vállra Benneteket, mint a győzteseket szokás!

Gesztus és elismerés ez, de lassú hangtalan lépteik, pokoli fájdalmat sugároznak.

Kémény katonak, állig felfegyverezve, mellkasuk megrázkódik, szemükben könny.

Tisztelgünk előttetek, Ti is tisztelegtetek másokért, de a pokolba Ti követtétek Őket!

Herkules, istenként fogad benneteket isteni testében, hogy haza vigyen .

A lelketek már megérkezett Itáliába, testetek földi maradványa követi sorban.

A gép bezárja rampályát, nekifut és fellszáll. A Hindukush homályában eltűnik.

Értetlenül állunk szótlanul,

A sivatagi napon izzik a beton, egyenruhások

Hada csendben várakozik. Az idő megbontja sorokat.

Mély szomorúság a szívekben!

Afgansztán,Kabul,Nemzetközi repülőtér.

2006.05.07.

Dr.Pellek Sándor